David Duchovny: A ​víztározó
A ​Wall Street egykori öreg rókájának, Ridley-nek a szemén keresztül látjuk a járvány sújtotta világot és New Yorkot, miközben ő a kényszerkarantén okozta magányában visszatekint az életére. Mérlegre teszi a sikereit, a kudarcait, a fájó kérdéseket – a karrierjét, a válását, az elhidegült lányát. Miközben éjjelente a hatalmas, Central Parkra néző ablakában üldögél és elmélkedik, Ridley észreveszi, hogy a park túloldalán egy lakásban fények villódznak, mintha egy magányos, karanténban tengődő lélek morzejeleket küldene neki. Az elhatározása – hogy kiderítse, ki ez az Ötödik sugárúti tornyában csapdába esett titokzatos hölgy ­- epikus kalandra szólítja, mely végül egy téveszmékkel teli őrületbe kergeti, vagy segít neki beteljesíteni a mitikus végzetét. Ridley vajon egy eszét vesztett haldokló, vagy egy hőssé formálódó átlagember? Vagy mindkettő? Ez a történet egy elvetemült dramedy ebben a távolságtartó időben, mikor egy puszta érintéssel is ölni lehet, és az összeesküvés-elméletek úgy terjednek, akár a vírus. A Halál Velencében és a Hátsó ablak jelenkori fúziója.

Pap Éva: Megbocsátás
„Nem ​az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…”
Mekkora terhet bír el egy házasság?
Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt.
Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak.
Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével.
Négy év küzdelem után még mindig nem biztos abban, hogy végre maga mögött tudja-e hagyni a múltat. És hogy éli meg mindezt a férfi, akit – meglehet – manipuláltak? Elég erős-e a házasság, hogy a megpróbáltatásokat kibírja? Mi lesz a megszületett gyerek sorsa? Vajon tényleg Tomo a gyerek apja? Nem az a kérdés, meg tud-e bocsátani, hanem hogy akar-e és kinek.
Pap Éva új regénye a nő és a férfi szemszögéből mutat be egy valós eseményeken alapuló drámát. Olyan drámát, amely velünk is megtörténhet. Vagy már meg is történt.

Csányi Vilmos: Levegőt
A ​modern ember az elmúlt három-négy évtizedben szinte nagyobb változásokat élt át, mint a korábbi száz évben. A génkutatás, az informatika, a mesterséges intelligencia, az internet, a mobiltechnológia alapjaiban formálták át nemcsak a világról való tudásunkat, de mindennapi rutinjainkat. Ugyan ki tudná ma elképzelni az életét számítógép, mobiltelefon, automaták, precíz képalkotó orvosi vizsgálatok, elektronikus ügyintézés, „okos”-megoldások nélkül – hacsak nem valamely archaikus társadalom tagjaként él egy világtól elzárt őserdőben? E kézzelfogható változásoknak számos lelki és társadalmi szinten megnyilvánuló hatását is tapasztaljuk: egyre kevésbé vagyunk közösségi létezésre utalva, fokozódó önállóságukban pedig lassan egyszemélyes csoportokká alakultunk. Ez egyfelől táptalaja az elmagányosodásnak, másfelől korábban soha nem tapasztalt szabadsággal és kreativitással jár: az ember életében csak úgy sorjáznak az újítások. A létezésünk kényelmesebbé válásának azonban meg kell fizetni az árát: a klímaválság, a kifogyó energiakészletek, a járványok, a pusztuló Föld már rég nem a jövő zenéje.
Kevesen tudnak olyan érdekfeszítően és szórakoztatóan beszélni húsbavágó, komoly és időszerű kérdésekről, mint Csányi Vilmos, aki dörgedelmes próféciák helyett görbe tükröt tart emberi gyarlóságaink – olykor állati butaságaink – elé. A neves humánetológus írásaiban minden színtiszta tudomány, mégis felszabadítóan derűs, sokszor kacagtató olvasmányok ezek, legyen szó akár arról, mi tette olyan sikeressé az emberi csoportosulásokat az állatokéival szemben; miért vagyunk meggyőzhetők olyan könnyen szinte bármiről; miért szeret az ember kutyát tartani, és miért nem például zsiráfot; mi célból született a divat; és vajon rafináltan gondolkodik-e kedvenc cicánk, amikor elcsal bennünket a kanapéról, hogy ő ülhessen oda. Csányi Vilmos csupa olyan kérdésre válaszol lélegzetelállítóan izgalmasan, amely mindannyiunkat foglalkoztat – vagy amit sosem mertünk megkérdezni…

Comments are closed.