Csabay Károly könyvtárigazgató gondolatai Szerb Anatalról, az író halálának 75. évfordulója alkalmából:
Élt egyszer egy csodálatos író, világraszóló tudós, irodalomtörténész, akinek „Magyar irodalomtörténet” illetve „A világirodalom története” c. hatalmas munkáin generációk nevelkedtek fel, tanulták meg értve szeretni kultúránknak, hagyományainknak magasztos hordozóját: az irodalmat.
És ugyanennek a mesternek a tollából származik filozófiai mélységű gondolatainak szépirodalmi ihletettségű tolmácsolása, a Pendragon legenda; avagy a misztikába hajló, önéletrajzi elemekből is építkező kulcsregény, az Utas és holdvilág.
És ismét ugyanennek az alkotónak születtek elbűvölően szép versei, amelyeket méltatlanul elfeledtünk, jóllehet a Nyugat megírásuk után azonnal felfigyelt rájuk, és közölte is őket; és elfelejtettük már azt is, hogy ez a nagyszerű tudós doktori értekezését Kölcsey Ferencről írta.
Ez a szeleburdi piarista gimnazista, Sík Sándor tanítványa, az ökörködésre, barátaival együtt röhögésre mindig kész vidám zseni — ő volt Szerb Antal.
Amikor Magyarországon a zsidóüldözés ezt indokolttá tette, barátai amerikai útlevelet szereztek a számára; több egyetem a tanszékvezető egyetemi tanári kinevezés biztos ígéretével csábította — ő így válaszolt: Mit is mondhatnék én amerikai diákoknak Vörösmarty Mihályról? És itthon maradt. Itthon maradt, és itthon berendelték munkaszolgálatra, minek során Balfon a már akkorra nagyon legyengült tudós írót 1945. január 27-én a tábor őrei agyonverték. 43 éves volt.
Szent vértanúnk lett, aki életét adta a magyar irodalomért. Emelje föl lelkünket a róla szóló megemlékezés!
(írta Csabay Károly könyvtárigazgató)
Comments are closed.