GRÓF BERCSÉNYI ZSUZSANNA VÁROSI KÖNYVTÁR BUDAÖRS

"Minden itt látható könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. ..."
(Carlos Ruiz Zafón )

Gondolatok a reformáció kezdetének 500. évfordulójára


"Hit által értjük meg, hogy a világokat
Isten szava alkotta, úgyhogy a nem-láthatókból
állt elő a látható". (Zsid 11,3)


Az egyetlen állandó a változás maga — írja Hérakleitosz.

A XV. században, amikor egy teológus — látva, mennyi változáson ment keresztül az egyház — visszanyúl a gyökerekhez, kihirdeti tanait, ezzel hatalmas mozgalmat, majd — szándéka ellenére — egyházszakadást hoz létre. Ma ismét az ökumené felé haladunk.

Számomra a reformáció leginkább egy hangsúly-váltást jelent: az elburjánzó díszletek mögül visszatértek az alapokhoz, valamint a Bibliát — lefordításával — sokkal érthetőbbé tették széles néptömegek számára.


Számtalan cikk foglalkozik a témával az évforduló kapcsán, ezért összegyűjtöttem az alapfo-galmakat, a rövid történelmi környezetet, valamint a további tájékozódást segítő — köztük a könyvtárunkban megtalálható, a témához kapcsolódó — művek listáját.

A reformáció (szó szerint: visszaalakítás) a keresztény hit megújításának kezdete. Európai vallásos megújulási mozgalom a XV-XVII. század között, amely a katolikus egyház hatalmát megrendítette, és híveinek több mint felét elhódította az új protestáns — az evan-géliumra és az őskereszténységre hivatkozó — vallások számára. Legnagyobb alakjai Husz, Luther és Kálvin voltak.

"Mi az igaz hit? Nem csak az a bizonyos megis¬merés, melynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egy¬szersmind az a szívbeli bizalom is, melyet a Szentlé¬lek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsána¬tot, örök igazságot (megigazulást) és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért."

"A keresztyén hit nem csupán bizonyos is¬meretek elsajátítása, vagy hagyományok, szertartá-sok tiszteletben tartása, hanem az élő Krisztussal való személyes közösség. A hívő ember Krisztussal olyan valóságos szoros közösségben él, mint családtagjaival és munkatársaival, akikkel azonosak az érdekei, akikkel kölcsönösen számít¬hatnak egymásra, akikkel össze van kötve a sorsa.2

(részlet a Tudom, kinek hittem c. könyvből)


A középkori ember alapvető gondja volt, hogy hogyan lehet üdvözülni. A jézusi tanok szerint élni nehéz feladat, ezért az egyház "megoldást" kínált:

- A hét szentség — keresztség, bérmálás, oltáriszentség, bűnbánat, betegek kenete, egyházi rend, házasság — felvétele védelmet adott;

- a "halálos bűnökért" járt az örök kárhozat, a többi valamilyen módon jóvátehető volt. A szentek imádásával, zarándoklattal, a pápai "érdemajándékokkal" az isteni bünte-tést tovább lehetett csökkenteni;

- a búcsú a purgatóriumi szenvedést helyettesítette, mivel ha pénzért búcsúcédulát vásárolt valaki (ami tulajdonképpen a nagy építkezésekhez való hozzájárulás is volt egyben), ezzel megspórolta a bűneivel való szembenézést.

A XV. században a pápák fényűzően éltek, háborúkat vívtak az Egyházi állam területének ki-kerekítéséért, szövetségi rendszereket kötöttek és árultak el. A kiátkozás és eretneküldözés fegyverét is hatalmi politikájuk érdekében használták fel. A rengeteg pénzt és hatalmat kon-centráló egyház ugyanakkor már elvesztette azt a fontos társadalomszervező szerepet, amit az ezredfordulóig játszott. Az egyházzal szemben puskaporként halmozódott fel sok indulat, és csak egy szikra kellett, hogy "lángra lobbantsa".


1517. október 31-én Luther Márton (Martin Luther 1483-1546) ágoston-rendi szerzetes 95 pontból álló nyilatkozatot függesztett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. (http://mek.oszk.hu/00200/00203/00203.htm)

Ebben elítélte a búcsúcédulákat, melyeket a pápa ügynökei árultak. (Ekkor éppen a római Szent Péter bazilikára gyűjtöttek.) Luther azzal érvelt, hogy "a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg", az Egyház nem. Így az emberek tévhitbe esnek, ha azt hiszik, hogy üdvözülésüket meg-vásárolhatják. Maga sem számított arra, hogy ezzel olyan vihart fog kavarni, mely valláshá-borúkhoz és egyházszakadáshoz vezet. Luther állításából ugyanis az következett, hogy az emberek üdvözüléséhez nincsen szükség az egyház közbenjárására, és a pápára sem.

Száz évvel korábban — hasonló nézetekért — még elégethették Husz Jánost, de Luthert már hiába átkozta ki a pápa (1520), majd V. Károly császár is a wormsi birodalmi gyűlés előtt lefolyt hitvita után (1521). A reformátor mögé sorakozott fel a német társadalom fele: nem eshetett bántódása. Luther egyre következetesebben fogalmazta meg: az emberek csak egyetlen dologgal segíthetik elő üdvözülésüket — őszinte istenhitükkel. Minden más szertar-tás, szokás, amely a katolikusok hite szerint az üdvözülést szolgálja, csak értelmetlen forma-ság. Elvetett minden olyan dolgot, melyek nem következnek az Evangéliumból.

Luthernek a kiátkozás miatt menekülnie kellett, s amikor elhagyta Worms városát, lovasok Wartburg várába hurcolták. Valójában a szász választófejedelem, Bölcs Frigyes védőőrizeté-be került. Itt fordította le (álnevet, lovagi öltözetet és szakállt viselve) a Bibliát németre, hogy mindenki anyanyelvén olvashassa, és ne csak a papok magyarázataiból ismerje. Egy év múlva visszatért városába, s addigra tanai széles körben elterjedtek. Új egyházszervezet kezdett kialakulni.

Luther mégsem volt boldog. Népszerűségének oka ugyanis nem tanításának lényege volt (ugyan ki örülhetett annak, hogy elvették tőle az üdvözülés bizonyosságát jelentő eljárásokat), hanem az, ami csak járulékos része volt annak: a támadás az egyház szipolyozó és pöffeszkedő hatalma ellen. Sőt, fellépéséből arra következtetnek, hogy lehetséges eredményesen szembeszegülni bármiféle hatalommal és a hagyományokkal. Luther kétségbeesve látta, hogy nem tud úrrá lenni azon a folyamaton, amit elindított. Tanait félremagyarázzák, türelmetlenül katolikusellenes, képromboló, vagyonegyenlősítő mozgal-mak indulnak; a Bibliából újabb és újabb, egyre merészebb eszméket olvasnak ki. Paraszthá-ború robbant ki, nemesi harc az egyházfejedelmek ellen — mindez a vallásreformáció eszméjére hivatkozva. Luther halálának évében (1546) pedig megkezdődött a kilenc éves kegyetlen vallásháború a lutheránus és katolikus német fejedelmek között. Luther rendet akart teremteni, de teljes zűrzavar maradt utána.

A katolikusokkal illetve a radikálisabb vallási irányzatokkal szemben Luther elvei alapján ki-épült a 16. században az ún. evangélikus (Bibliát követő) egyház, melynek birtoka, tizedjöve-delme nincsen, a hívek juttatásaiból tartja fenn magát. Templomai dísztelenebbek, a misé-ben a szertartásról inkább a prédikációra, a közös Biblia-olvasásra, zsoltáréneklésre helyezik a hangsúlyt. Az evangélikus lelkészek nősülhetnek, ugyanúgy (két szín alatt: borral és ostyá-val) áldoznak, mint híveik. A papság nem szentség, ahogy a többi katolikus szentség sem, kettővel mégis kivételt tettek: ez az úrvacsora (áldozás) és a keresztség (születés utáni meg-keresztelés). Az egész egyházat érintő kérdésekről nem egyszemélyi vezető, hanem zsinat dönt. Az evangélikus vallás államvallás lett a skandináv országokban és számos német fejedelemségben.

A XVI. század első felében Magyarországon is a reformáció határozta meg az ország szellemi életének fejlődését. Új művelődési központok alakultak ki, mint pl. Brassó, Kolozsvár, Deb-recen, ahol sorra nyíltak a nyomdák, az iskolák, amik a reformáció terjesztésének legfőbb eszközei. A reformátusok legjelentősebb iskolái Sárospatakon és Debrecenben, az evangélikusoké Bártfán és Brassóban, az unitáriusoké Kolozsváron működött. A magyarországi reformáció legjelentősebb irodalmi alakjai: Dévai Bíró Mátyás, ferences szerzetes, aki a hitet magyar nyelven terjesztette és megírta a "Magyar ábécés könyv"-et, Baranyai Detsi János történész, tudós, folklorista pedig közmondásgyűjteményt állít össze. Dávid Ferenc unitárius prédikátor és Méliusz Juhász Péter református hitvitázó vitairatai és prédikáció gyűjteményei maradtak ránk a korból. Szylveszter János 1541-ben lefordította az Új Szövetséget, de a teljes bibliafordítást csak 1590-ben Károlyi Gáspár gönci prédikátor készítette el (vizsolyi Biblia). Az írástudatlanok között az anyanyelvű templomi énekekkel terjesztették a protestáns eszméket. Az Európát járt Szenczi Molnár Albert hazatérve kiadta a magyar-latin és latin-magyar szótárát, és az "Új Magyar Nyelvtan" című könyvét. Jelentősek a bibliai zsoltárfordításai. A magyar reformáció irodalmának két legnagyobb alakja Heltai Gáspár és Bornemissza Péter.

A reformáció alapelvei:

1. Sola Scriptura (egyedül a Szentírás); Az egyedül a Szentírás elve szerint a Biblia Isten-nek az egyedüli ihletett és hiteles szava, a keresztyén tanítás egyetlen forrása. Ez az isteni szó mindenki számára hozzáférhető, azaz mindenki számára érthető.

2. Sola Fide (egyedül hit által); A megigazulást (ami a protestáns szóhasználatban "Isten által igaznak nyilvánítást" jelent) kizárólag hit által nyerhetjük el, bármilyen jó csele-kedet szükségessége és hozzáadása nélkül. A korai protestáns teológia szerint a jó cselekedetek bizonyítékai és nem előfeltételei a hitnek.

3. Sola Gratia (egyedül kegyelemből); Ez azt jelenti, hogy a megváltás egy olyan ajándék Istentől Jézus szeretete által, amiért nem tettünk semmit. Ingyen van = Gratis.

4. Solus Christus (egyedül Krisztus); Az egyedül Krisztus elv azt jelenti, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és az ember között és így senki máson keresztül nem lehet-séges a megváltás.

5. Solus Christus (egyedül Krisztus); Az egyedül Krisztus elv azt jelenti, hogy egyedül Krisztus a közvetítő Isten és az ember között és így senki máson keresztül nem lehet-séges a megváltás.


Érdekes linkek:

http://www.ref500.hu/hirek

http://www.luther.hu/leben.html — Luther élete

http://mek.oszk.hu/00200/00203/00203.htm — Luther 95 pontja

https://prezi.com/vj0lnbblotxn/reformacio-alapelvei/

http://www.evangelikus.hu/cikk/hivogato-eom-16

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-ujkor-1492-1914/a-reformacio-kibontakozasa-es-az-ellenreformacio/a-reformacio-es-az-ellenreformacio


Könyvtárunkban megtalálhatók:

- Luther, Martin: Levelek; Asztali beszélgetések

- Ritoókné Szalay Ágnes: Kutak — tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelő-dés köréből

- Néprajzi, történeti tanulmányok / szerk.: Farkas Rozália

- Cserbik János: A Biblia évszázada: Szentírás-fordítások a reformáció korából

- Gritsch, E. W: Isten udvari bolondja: Luther Márton korunk perspektívájából

- Dieckmann: Luther

- Eliade, M.: Vallási hiedelmek és eszmék története

- Calvin, J.: Az eleve elrendelésről

- Péter Katalin: Papok és nemesek

- A katolikus egyház Magyarországon / szerk.: Somorjai Ádám, Zombori István

- Friedell, E.: Az újkori kultúra története 2. kötet

- Friedenthal, R.: Luther élete és kora

- Tomlin: Luther és kora

- Popper Péter: Vallásalapítók

- Istenek, megváltók, próféták / szerk.: Hegedűs Géza

- Lorbeer, H.: A wittenbergi menyegző

- Eric Till: Luther (DVD)